A Happy Dog Farkas Tanulmány

Mennyi farkas maradt még a kutyában?

Nem titok: a kutya és a farkas közös ősökkel büszkélkedhet, de mennyi közös van még a kutyában és vadon élő rokonában? Genetikai vizsgálatok igazolják, hogy a kutya háziasítása 18000-32000 évvel ezelőtt történt Európában. A különböző típusok és fajok kialakulása 16000 évvel ezelőtt, a mai Dél-Kína területén ment végbe.

Az emberhez, a környezetéhez és szokásaihoz való idomulás során a farkas sok változáson ment keresztül kutyává válása közben. Az ember elkezdte saját elképzelései és céljai szerint tenyészteni a kutyát. Ennek során a vadászathoz, védelemhez és őrzéshez hasonló készségek álltak előtérben.

Genetikailag a kutya és a ma élő farkas nem sokban különbözik, ám az apró különbségek miatt a kutya már egyáltalán nem lehet farkas. A legnagyobb változások egyike, ami a mai kutya életstílusában a velünk való együttélés során bekövetkezett, a táplálkozás: a háziasított kutya étrendje azóta emberi táplálékból áll, többnyire ételmaradékokból. Ugyanis az emberek csak nagyon ritkán engedhették meg maguknak, hogy saját eledelüket megosszák kutyájukkal.

A kutya emésztőrendszere hozzászokott az emberi étrendhez. Fogazata a vadon élő rokonáéhoz képest kisebb lett, és emésztőtraktusa is veszített robusztusságából. Így az egyes összetevők, mint pl. a csont és bőr, túlzott bevitele hamar problémát okozhat a kutyánál.

Ahogy azt egy aktuális uppsalai (Svédország) tanulmány is igazolja, a kutya és a farkas emésztőtraktusa a keményítők, vagyis szénhidrátok megemésztésének képességében különbözik. A gének, amelyek a keményítő felszívódásáért felelősek, a kutyában sokkal nagyobb aktivitást mutatnak, mint a farkasnál. Nem csoda, hiszen a gabona és keményítő már évezredek óta megtalálható az ember és a kutya étrendjében.

A gabona tehát a kutya számára a farkassal ellentétben jól emészthetővé vált. De a farkas is hasznosítja a zsákmányállata emésztőtraktusában már emésztésnek indult ballasztanyagokat. Ezért a farkas sem kizárólag húsevő. A rendelkezésére álló tápláléktól függően fogyaszthat gyümölcsöt, füvet és gyökereket, mivel a tiszta izomhús önmagában nem fedezné a természetben élő farkas szükségleteit.

A farkas és a kutya ugyan carnivor, vagyis húsevő az „élőlények rendszerében”. Táplálkozás-fiziológiailag nézve azonban mindketten carniomnivorok, vagyis hús- és mindenevők. A szénhidrátok és ballasztanyagok kutya és farkas számára egyaránt létfontosságúak, még akkor is, ha az állati fehérje mindkettejük számára kimondottan fontos.

Keresés